AMBASSADOR CLUB PÉCS

Általában, ha valaminek vége van, annak nem örülünk. Valószínűleg az a malac, amelyik kemencében sült egész malac formájában a pécsi Ambassadorok ünnepi asztalán megjelent – szintén nem ilyen végre gondolt, és ezért nem is örült neki.

Megint elmúlt egy év, örömmel és gondokkal, jókedvvel és néha szomorúsággal, és megint – mint az alapítás, 1993, óta minden évben, az év utolsó napjainak egyikén – összegyűltek a pécsi Ambassadorok; családostól, barátostól, párostól, közelről és távolról, hogy isten hozzádot mondjanak az óévnek.

Az idei évben a belvárosi Crystal Étterem és Kávézó hangulatos, és szolidan elegáns helyiségét választottuk az évtől és egymástól történő elbúcsúzás helyszínéül. Úgy tűnik, a választást csak az a bizonyos sült malac, valamint a tucatnyi adagon felszolgált szárnyas jószágok bánták, de a résztvevők nem.

A hölgyek most is csinosan, ünnepélyesen, az urak öltönyösen tisztelték meg ezt a különleges estét. A Crystal személyzete mosolyogva fogadott bennünket, tálcáikon pohár pezsgők és ivólevek felsorakozva. A teríték elegáns, kellemes, kényelmes – éppen olyan, mint amilyent elképzeltünk, amikor rendelésünket leadtuk.

Az ünnepi malac még rozsdabarna-csillogó színével igyekezett egy utolsót ránk mosolyogni (vicsorítani?), mielőtt a trancsírozása és porciózása megkezdődött volna.

De, hagyjuk is a malacot, hiszen ő csak a második felvonásban lépett színre; amint sikerült mindenkinek elfoglalni a helyét, Héder Sándor barátunk, klubelnökünk ünnepi pohárköszöntőt mondott, amelyet szó szerint közzé is teszünk:

Egy kattintás ide a folytatáshoz… »